„2023. november 28-án a kaliforniai Pine Flatben lévő otthonomból a Great Western Divide-on át a Felső Kern folyóhoz vezettem. Azért jöttem, hogy filmre vegyek egy fát. A levelek narancssárgák voltak. Néhány percen belül olyan dolgok kezdtek történni, amelyeket nem terveztem. Azt gondoltam, a francba. Az elmúlt néhány évben számos erdőtűz égett ezen a területen. A szemem előtt zajló történések ennek voltak köszönhetőek. Elkezdtem filmezni, de ekkor megtámadtak a levegőből. Háború. Úgy volt, hogy a filmem egy pontosan olyan hosszúságú, nem-narratív film lesz, mint Godard Kifulladásig (1960) című alkotása, de végül mégis valami más lett belőle. Ez a Kifulladásig (2023).”
- James Benning, rendező
„James Benning alkotói életműve különleges helyet foglal el fesztiválunk alapvető identitásának megteremtésében, és már a kezdetektől egyfajta állásfoglalásnak tekintettük ennek a filmnek a beválogatását. A BIFF filmprogramja függetlenül áll a hazai kulturális palettán filmművészeti örökségünk védelmében. Benning egyetlen beállítása szintén így áll 2024-ben egymagában, de töretlenül, 86 percen keresztül. Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjére mi így emlékezünk – és szeretnénk emlékezni az idők végezetéig. Azoknak a nézőinknek ajánlom ezt a filmet, akik készek hosszú utat megtenni egy maradandó mozgóképes élményért itt, 2024 Magyarországán.”
- Rév Dániel, a szekció kurátora
Filmhu ajánló:
“Bár az első BIFF jócskán tartogat máshol nem látható ritkaságokat, James Benning 86 perces kísérleti dokumentumfilmje ezek közül is kiemelkedő ínyencség. A Breathless lényegében a hetedik művészet új lehetőségeit kutató rendező csattanós válasza Jean-Luc Godard 1960-as klasszikusára, a „hullámindító” Kifulladásig-ra. A cím mellett a 86 perces játékidő is megegyezik a francia újhullám alapművével, ám a többi hasonlóság már inkább csak közvetve érvényesül. A Godard előtti tisztelgés elsősorban annak szól, hogy Benning,
a francia mesterhez hasonlóan a médium határait keresi, sokszor akár provokatív, elidegenítő eszközökkel. A Breathless egyetlen beállítása egy útmenti fa sorsát követi. A fix kameraállás egy munkáscsapatot mutat, akik kivágják a fát, majd kivonszolják a darabjait a képkivágatból. Slow cinema? Provokáció? Trollkodás? Kicsit talán mindhárom. Az installációra emlékeztető kísérleti filmet Benning egy hétköznapi utazása ihlette: „2023. november 28-án a kaliforniai Pine Flatben lévő otthonomból a Great Western Divide-on át a Felső Kern folyóhoz vezettem. Azért jöttem, hogy filmre vegyek egy fát. A levelek narancssárgák voltak. Néhány percen belül olyan dolgok kezdtek történni, amelyeket nem terveztem. Azt gondoltam, a francba. Az elmúlt néhány évben számos erdőtűz égett ezen a területen. A szemem előtt zajló történések ennek voltak köszönhetőek. Elkezdtem filmezni, de ekkor megtámadtak a levegőből…” – jellemezte munkáját a rá jellemző titokzatossággal a rendező.
James Benning
Első avantgárd művét 1972-ben készítette el James Benning, aki nem sokkal később már egész estés kísérleti filmeket forgatott. 1978 és 1985 között projektoros installációkkal foglalkozott, illetve 1977 és 1980 között a kaliforniai és az oklahomai egyetemeken tanított. Az 1980-as évek vége óta a Los Angeles melletti Val Verdében él. Továbbra is tanít a California Institute of Arts-ban, ahol művein keresztül kísérleti filmesek újabb és újabb generációi ismerkednek meg ezzel a művészeti formával. Életművének egyik különösen fontos aspektusa az amerikai táj – Benning filmjei gyakran tanulmányozzák a természetet és az emberiség behatolását ebbe az érintetlen világba.
Cinéma du Réel '24 (versenyprogram)
Allensworth (2022)
The United States of America (2022)
L. Cohen (2018)
Ten Skies (2004)
American Dreams: Lost And Found (1984)
Operatőr / Cinematography: James Benning
Forgatókönyv / Screenwriter: -
Producer: -
Vágó / Editor: -
Zene / Music: -
Hazai forgalmazó / Distributor: -
Színes / Colour: színes
perc / min: 86 perc
