Az óriási nemzetközi elismerésnek örvendő iráni filmrendező, Abbas Kiarostami az elmúlt harminc évben saját iskolát teremtett transzcendentális filmjeivel, a Close-up azonban ezekből is kiemelkedik, mint talán legradikálisabb alkotása. Ez a fikciós-dokumentumfilmes hibrid egy szenzációs valós eseményt – egy fiatalember letartóztatását azzal a váddal, hogy csalárd módon Mohsen Makhmalbaf ismert filmrendezőnek adta ki magát – használ fel egy szürreális, mégis nagyon is valóságos nyomozás alapjául filmekről, identitásról, művészi alkotásról és létezésről, amelyben az ügy valódi szereplői önmagukat alakítják. A Close-up univerzális témáival és lenyűgöző narratív vonalvezetésével világszerte filmszerető rajongókra talált.
Abbas Kiarostami (1940-2016) a legnagyobb hatású iráni filmrendező, aki az ország 1979-es politikai forradalma után és környékén vált ismertté. Munkásságának rajongói és pártfogói olyan rendezőtársai, mint Akira Kurosawa, Walter Salles, Ermanno Olmi vagy Víctor Erice. Kurosawa egy interjúban így méltatta: „Szavakkal nem tudom leírni a filmjeivel kapcsolatos érzéseimet... Amikor Satyajit Ray elhunyt, nagyon levert voltam. De mióta találkoztam Kiarostami filmjeivel, hálát adok Istennek, hogy pont a megfelelő embert adta nekünk helyére.” Az egyetemen Kiarostami festészet és grafika szakon végzett, pályája elején gyermekkönyveket illusztrált és televíziós reklámokat készített. 1970-ben kezdett filmezni, és viszonylag hamar megtalálta azt a minimalista esztétikát, amely az improvizatív technikát transzcendens stílusával valahol a fikció és dokumentarizmus határán keveri. Az egyszerűség művészetében horgonyzó Kiarostami filmjei bájos spontaneitással mesélnek arról, amit Walter Salles „közvetlenségnek és igazságnak” nevezett, mintha semmi sem lenne igazán megrendezett. Kiarostami költői képekben mesél a létezés, az elszigeteltség, a szolidaritás és a halál értelmét kutatva.
fárszi
angol és magyar
