Jérémie (Félix Kysyl) visszatér dél-franciaországi szülővárosába egykori főnökének (a falu pékje) temetésére. Úgy dönt, hogy néhány napig Martine-nál (Catherine Frot), a férfi özvegyénél marad. Egy rejtélyes eltűnés, egy fenyegető szomszéd és egy különös szándékú pap miatt Jérémie rövid falusi tartózkodása azonban váratlan fordulatot vesz... Alain Guiraudie 2024-ben diadalmasan tért vissza korábbi nagyszabású tetteinek helyszínére – a cannes-i filmfesztivál egyik kiemelkedő és nyugtalanítóan szokatlan alkotása lett a Misericordia, amivel a Stranger by the Lake (Idegen a tónál, 2013) áramvonalas, gyilkos perverzitásának üdvözlendő, újbóli felidézését vetíti előre. Új munkájában Guiraudie a műfaji korlátokat fanyar szellemességgel és egy különösen dacos queer motívummal tölti meg. És bár elsőre faék egyszerű történetnek tűnhet, a francia mestert és egyre csavarosabb pszichodrámáját senki sem vádolhatja azzal, hogy a szabályok szerint játszik.
Alain Guiraudie 1964-ben született Villefranche-de-Rouergue-ben, egy földműves családban, és feltehetőleg ennek a vidéki neveltetésnek köszönhető naturalista stílusa is. Guiraudie-t gyerekkorában lenyűgözte a művészet, és 1990-ben rendezte első rövidfilmjét. A következő évtizedben további öt film következett, de a széleskörű kritikai elismerés 2001-ben érkezett, amikor Guiraudie megrendezte első nagyjátékfilmjét, That Old Dream That Moves címel. Ezzel az alkotással elnyerte a rangos Prix Jean-Vigo díjat, és bemutatták a Cannes-i Rendezők Kéthetében, Jean-Luc Godard pedig „a Cannes-i Filmfesztivál legjobb filmjeként” méltatta. Alain Guiraudie legszélesebb körű kritikai- és nézői sikerét negyedik játékfilmjével a Stranger by the Lake (Idegen a tónál, 2013) című filmmel érte el. A rá jellemző naturalizmus és elbeszélői hangnem keveredésével szövevényes thrillert rendezett, amely azt vizsgálja, hogy a vágy hogyan vakítja el az egyént akár a legkiélezettebb helyzetekben is.
francia
angol és magyar
