Alain Delon egy börtönből frissen szabadult mestertolvajt alakít, akinek keresztezi útját egy hírhedt szökevény (Gian Maria Volontè) és egy alkoholista exzsaru (Yves Montand). A valószínűtlen trió megpróbál véghezvinni egy alaposan kitervelt rablást, azonban egy könyörtelen felügyelő és saját múltjuk liheg a nyomukban. Becsületes antihőseivel, precíz, ámde ridegen atmoszférikus operatőri munkájával és lélegzetelállító díszleteivel a Le cercle rouge a magába forduló bűnügyi mozi mesterének, Jean-Pierre Melville karrierjének egyik csúcspontja
Jean-Pierre Melville, a francia krimi keresztapja, a zsánerfilmek mestereként különleges hírnévre tett szert. Az 1960-as és 70-es évek macsó gengszterfilmjei gyakran hatalmas kereskedelmi sikert arattak, de az ellenlábasai is bőven akadtak. Egyesek szerint filmművészete csupan tartalom nélküli stílus, egy amerikai műfaji elemekből építkező, másoló művész. És bár igaz, hogy rajongóként imádta a klasszikus hollywoodi bűnügyi filmeket, munkássága messze túlmutatott a puszta utánzáson. Melville precíz képi stílusa, hűvös tónusú árnyalatai és elidegenedett férfi főszereplői egy sötét filozófiai világot építettek a bűnözés gesztusai köré. Melville karakterei gyakran sztoikus, céltudatos emberek, akik szigorú szakmai kódexek szerint viselkednek, akár a francia ellenállást (Army of Shadows, 1969), akár egy bérgyilkos szerzetesi életét (Le Samouraï, 1967) ábrázolja. Bizonyos szempontból Melville úgy alkotott, mint egy koreográfus: filmjeiben minden mozdulat megtervezettnek, sőt rituálisnak hat, párizsi rendőreinek esszenciális kellékei – fegyverek, kalapok, bőrkesztyűs kezek, kormánykerék – totemisztikus jelentőséggel bírnak.
francia
angol és magyar
Árnyékhadsereg (Army of Shadows), 1969
A szamuráj (Le Samouraï), 1967
Bob nagyban játszik (Bob le Flambeur), 1956
