A harmincas éveiben járó Prabha nővérként dolgozik Mumbaiban. Bár évek óta nem beszélt a Németországban dolgozó férjével, a kételyek gúzsba kötik, és nem engedik továbblépni. Lakótársa a nála fiatalabb Anu, aki hiába próbálja szerelmével megélni a szabadságot, hitbéli különbségeik megnehezítik kapcsolatuk kiteljesedését. A nagyvárost és a mindennapi élet forgatagát hátrahagyva, harmadik nőtársukkal, az özvegy Parvaty-val elutaznak egy szigetre, hogy szembenézzenek legnagyobb félelmeikkel: a gyásszal, elengedéssel és az elfogadással. Payal Kapadia rendezőnő csodálatos alkotása harminc éve az első indiai film, amely a Cannes versenyprogramjában debütált, ahol ráadásul elnyerte a Zsűri Nagydíját.
Payal Kapadia Mumbaiban élő filmrendező és művész. Filmrendezést tanult az Indiai Film- és Televíziós Intézetetben. Munkái saját elmondása szerint egy elmosódott határvonalon játszódnak, ami nem könnyen látható, valahol az emlékezet és az álmok redőiben rejtőzik. Az apró, efemer női gesztusok között próbálja megtalálni azt az igazságot, amely a gyakorlatát alkotja. 2017-ben az Afternoon Clouds című filmjét a cannes-i filmfesztiválon mutatták be a Cinefondation válogatásában; 2018-ban az And What is the Summer Saying című kísérleti dokumentumfilmjének világpremierje a Berlinale Shorts keretében volt. Utóbbi még ugyanebben az évben elnyerte a zsűri különdíját az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilmfesztiválon. Idei cannes-i játékfilmes bemutatkozását megelőzően 2021-ben már a legjobb dokumentumfilm díjával jutalmazták A Night of Knowing Nothing című politikai manifesztónak is beillő, mégis egészen személyes hangvételű munkájáért. Így jutott el Kapadia az All We Imagine As Light-ig, mely a cannes-i filmfesztivál zsűri nagydíjának elhódítása után jelenleg is világ körüli útját járja.
malajálam és hindi
angol és magyar
