Budapesten is játszódhatna Wolt-futárokkal ez a lélegzetelállító darab, de ez itt most Párizs és egy fejvesztett száguldás a francia főváros girbe-gurba utcáin. A halántékon dobol az ér, reszket a szív, mert a tét hatalmas: alig két napja van Souleymane-nak, a papírok nélkül lavírozó nyugat-afrikai bevándorlónak, hogy felkészüljön élete legfontosabb beszélgetésére, ahol eldől, megkapja-e a hivataltól a menekültstátuszt. De Souleymane-nak más dolga is van. Ételfutárként tartja fenn magát és a biciklijén tekerve harcol a rohanó idővel és minden egyes akadállyal, amit a sors az útjába gördít. Idén Cannes-ban több díjat is kapott ez a feszített tempójú, keményen realisztikus, torokszorító film, amelynek középpontjában ott ragyog Abou Sangare, az abszolút főszereplő, élete első filmszerepében.
Ez a film egy rendkívül emberi történetet mesél el, amely mindössze 48 órát ölel fel, mégis mélyen gazdag életutakat, múltakat, jeleneket és jövőket tár elénk. A cselekmény középpontjában Souleymane áll, a franciaországi biciklis futár, akinek mindennapjai a túlélésért folytatott küzdelemről szólnak. A film sok aktuális és súlyos témát érint, mint a menekültkérdés, empátia, kiszolgáltatottság, bürokrácia és a mindennapi megélhetés kihívásai. Az alkotás érzékeny és egyedi módon közelíti meg ezeket a komplex kérdéseket, új perspektívákat kínálva.
Filmhu ajánló:
Mostanra a magyar fővárosban is gyakori jelenség, hogy a házhoz rendelt ételeket külföldi futár kézbesíti. Boris Lojkine (Hope, Camille) új filmjének címszereplője egy Párizsban élő guineai huszonéves, aki menedékkérőként épp a hivatalos interjújára készül, hogy oltalmat és ezáltal egy új élet lehetőségét kapja a francia államtól. Addig is hajléktalanszállókon alszik és egy barátja segítségével, kölcsönkért biciklivel ételfutárként próbál valamennyi pénzt szerezni. Közben pedig egy kitalált történetet magol a guineai múltjáról, hogy azzal győzze meg a párizsi bürokratákat az interjún.
Lojkine a dokumentarizmus felől közelít és gyorsan be is dob Párizs forgatagába, Tristan Galand operatőr kézikamerás, mozgalmas snittekkel érzékelteti a főszereplő hétköznapi kálváriáját. A franciául tökéletesen beszélő Souleymane (Abou Sangare élete első filmszerepében) címről címre teker, útja során pedig legtöbbször közönnyel, néha kíméletlen, máskor meglepően humánus kliensekkel és vendéglátósokkal találkozik. Eközben végig azon gürcöl, hogy a többségi társadalom befogadja őt.
Az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában két díjjal (legjobb színész, zsűri díja) kitüntetett The Story of Souleymane empatikus, feszültséggel teli portré a boldogulásért küzdő menekültről. A film ereje, Abou Sangare lehengerlő színészi munkáján túl abban rejlik, hogy Lojkine nem hallgatja el a beilleszkedni igyekvő főhős felelősségét sem. Souleymane a nehezített pályán történő előrehaladása érdekében hazudik, átveri az ismerősét, akinek pénzzel tartozik, és van, hogy visszaél mások türelmével. A rendező azonban főként a menekültügyi bürokráciát illeti kritikával: a Franciaországba érkező, traumatizált fiú kénytelen magának kitalálni egy új eredettörténetet, amivel hatékonyabban meggyőzheti a kérvényételbíráló állami szervet. A film persze pont arra fut ki, hogy a valódi történetek is legalább annyira tragikusak, mint azok, amiket az interjú kedvéért megtanulnak a menedékkérők. A The Story of Souleymane letisztult, kitűnően dramatizált film, ami az őszinteség és a nyitottság mellett érvel.
Nemzetközi versenyprogram
Boris Lojkine
Boris Lojkine Párizsban született, 1969-ben. Egyetemi filozófiaprofesszorból lett filmrendező. Filmes pályáját két, Vietnámban forgatott dokumentumfilmmel kezdte, majd rögtön az első játékfilmjét Cannes-ban mutatták be a Kritikusok Kéthetén. A Hope afrikai menekültekről és az Afrikából Európába tartó, veszélyekkel teli vándorlásról szólt. Lojkine az embercsempészek valódi útvonalain forgatott, az elszánt, de végsőkig kiszolgáltatott emberek sorsát valósághűen és mély együttérzéssel mutatta be. Kis stábbal dolgozik és szeret amatőr, hús-vér emberekkel forgatni, hagyja őket improvizálni és az ő saját szavaikat ágyazza be aztán a végső történetbe. Legújabb filmjében azt kutatja, hol és hogyan ér véget az utazás, ami a Hope-ban elindult: Souleymane történetével Lojkine hazatér szülővárosába, Párizsba és a város teljesen más, új arcát mutatja meg.
Cannes Film Festival 2024 (Un Certain Regard) - a zsűri díja
Cannes Film Festival 2024 (Un Certain Regard) - a legjobb főszereplő díja
Cannes Film Festival 2024 (FIPRESCI-díj)
Camille (2019)
Hope (2014)
Rendező / Director: Boris Lojkine
Szereplők / Cast: Abou Sangare, Nina Meurisse, Emmanuel Yovanie
Operatőr / Cinematography: Tristan Galand
Forgatókönyv / Screenwriter: Delphine Agut, Boris Lojkine
Producer: Bruno Nahon
Vágó / Editor: Xavier Sirven
Zene / Music: -
Hazai forgalmazó / Distributor: -
Színes / Colour: színes
perc / min: 93 perc